Szkeptikus Hangtár

Egy magyar nő New Yorkban egy kirakatot nézegetett, amikor magyar szót hallott a háta mögött: két férfihang az árakat kommentálta. Hátranézett, s legnagyobb megdöbbenésére két néger állt mögötte. „Maguk magyarok?” kérdezte. Olyan mélyen gyökerezett benne a meggyőződés, hogy aki magyarul beszél, az magyar, hogy nem volt ideje kérdését visszaszívni. Pedig a fekete urak – mint ezt nevetve elmondták neki – nem magyarok voltak, hanem valaha Magyarországon diákoskodott afrikaiak, akik egymás között magyarul beszélnek, ha találkoznak.

Nyelvében él-e a nemzet? Mit értsünk azon, hogy „nyelvében”, hogy „él”, hogy „a nemzet”? Persze van ennek egy felszíni üzenete, hogy a nyelv – úgy általában – nagyon fontos a nemzet számára. Ez igaz, a nyelv mindenki számára fontos. De most sorra szeretném venni a szállóigében megbújó burkolt állításokat: mit gondolunk erről ma? Egyáltalán, igaz ez?